A csendes, nyugodt kisalföldi település Komárom-Esztergom megye nyugati területén fekszik patakvölgyekkel tagolt síkságon. A község a lótenyésztéséről és lovassportjáról nevezetes Bábolna közvetlen szomszédságában helyezkedik el.

Tárkány 186 pincét magában foglaló, az 1700-as években kialakított szőlőheggyel büszkélkedhet. A település idegenforgalmának fellendítését szolgálja a közeljövőben kialakításra kerülő horgásztó és szabadidőpark. A község a Komárom-Székesfehérvár vonalon a szomszédos Cséppel közös vasútállomással rendelkezik.

A község népessége: 1644 fő.

A település határában talált, zsugorított pózban eltemetett férfi több ezer éves sírja, a mellette talált kőeszközökkel arra utal, hogy e tájon az ember már a mezolitikum idején megtelepedett. 1237-ből származó, első okleveles említése Tarcan néven nevezi meg a falut. Elnevezése egyes feltételezések szerint a tarqan, alkirály jelentésű főnévre vezethető vissza. 1275-ben a pannonhalmi apátság egyik oklevelében esik szó a faluról, majd 1327-től nemesi tulajdonosai is nyomon követhetők. 1543-ban Tárkány a törökök támadása nyomán elpusztult a szomszédos Vasdinnye és Ölbő falvakkal együtt. 1650 után, területére többségében református magyarok költöztek. A XIX. század elején fellendült a faluban az állattenyésztés, ekkoriban a Fekete-víznek nevezett Bakony-éren vízimalom is működött. Az 1900-s évek elején tűzvész, majd az első világháború okozott veszteségeket a településnek, mely ezt követően ismét fejlődésnek indult. A pannonhalmi főapátság birtoka és a kisbéri ménesbirtok vasdinnyei gazdasága jelentős eredményeket tudott felmutatni. A második világháború után, 1959-től termelőszövetkezet működik a községben, mely az 1989-es rendszerváltás után átalakult és ma is nyereségesen gazdálkodik. Az itt élők számára napjainkban is főként a mezőgazdaság nyújt megélhetési forrást.

Római Katolikus Plébánia