
| SÚR |
° |
Ácsteszér |
° |
Aka |
° |
Ászár |
° |
Bakonybánk |
° |
Bakonysárkány |
° |
Bakonyszombathely |
° |
Bársonyos |
° |
Császár |
° |
Csatka |
° |
|
° |
Ete |
° |
Kerékteleki |
° |
Kisbér |
° |
Réde |
° |
Súr |
° |
Tárkány |
° |
Vérteskethely |
A község első okleveles említése 1436-ból származik. Neve valószínűleg személynévből keletkezett. /SWR/ Súr nevű vezért már a 955-ös augsburgi csatánál is említenek. Ismerünk szláv eredetű Súr személynevet is. Hasonló nevű a Pozsony megyei magyar Súr. Okleveles említése 1436: Swr. 1441-től a falu a porvai pálos rendi szerzeteseké volt, a 16. századra elnéptelenedett. Az 1536. évi adójegyzék pusztának minősítette. Az elpusztult faluhelyet újabb betelepítésre tették alkalmassá nagy kiterjedésű makkos és egyéb erdői, legelői. Súr 1650-ben a Nyugat-Magyarországon hatalmas birtokkal rendelkező Zichy család tulajdonába került. A Zichyek 1716-ban szlovákokat telepítettek le a faluban. A jobbágytelkeken a gabonafélék mellett zöldség-, gyümölcs- és kendertermesztés is folyt.. 1724-ben az új falu már 20 telepessel bírt, akik erdőirtással növelték határukat. A földterület ennek ellenére kevés volt a kétnyomásos gazdálkodás meghonosításához, ezért Répce prédium földjeit is kiosztották a súriak között. A jobbágytelkekhez minden esetben gyümölcsös, veteményes, káposztás, kukorica és kenderföld tartozott. 1765-ben már öt utcája volt. Az 1784-1787-es népszámlálás szerint Zichy Miklós birtokán 211 házban 289 család élt. Népessége 1349 fő volt. 2 papot, 3 nemest, 1 tisztviselőt, 26 polgárt, 78 parasztot, az utóbbi kettő 91 örökösét és 710 zsellért írtak össze. Határa átlagos mennyiségű termést adott. Földjein főleg rozsot termeltek. Lakosainak egy része letelepülésétől fogva szenet égetett. A zsellérek nyaranta eljártak részarató és cséplőmunkára. Kézművesei közül a takácsok nevezetesek. Termékeiket Veszprém, Győr és Székesfehérvár piacán értékesítették. Az 1836-os helységnévtár magyar-szlovák faluként említi. Betelepült lakosai római katolikus és evangélikus vallású szlovákok. A prédikációkat magyar és szlovák nyelven tartották. Az 1800-as évek második felében a község katolikus egyháza az ágostonrendi szerzetesek kezébe került, ők szerezték meg a környező birtokok egy részét is. A II. világháború harcai a településen 1945. március 21-én értek véget. 1950-ben Veszprém megyétől Komárom megyéhez csatolták.
|