Kerékteleki Komárom-Esztergom megye nyugati részén, a Kisalföld egyik kiszögellésében, hullámos felszínű, közepes magasságú, tagolt síkságon fekszik. Árpád-kori települést Keregj néven, 1237-ben említették először. A nevében szereplő „telek” köznév valószínűleg az elpusztult, üres falu megnevezését szolgálta. Egyes feltételezések szerint a „kerék” előtag Kerekes Pál tatai várkapitányra utal, aki 1453-ban kapta meg királyi adományként a falut. A néphagyomány Mária Teréziának tulajdonítja a névadást, aki e helyen kapott új kereket, törött kocsikereke helyébe. A császárnő hálából telkeket adományozott az ittenieknek és kerékteleknek nevezte el a falut. A XVI.-XVII. században a területet nem lakták, a korabeli források csak 1739-ben említették ismét. Benépesülése a Rákóczi-szabadságharcot követően indulhatott meg ismét. A század végére már 640 lakosa volt a falunak, akik közül sokan pálinkafőzéssel foglalkoztak. A kevés erdővel, legelővel, de jó termőfölddel rendelkező hely puszta jellege még a XIX. században is megmaradt. Kerékteleki 1945 előtt uradalmi község volt, határának nagy része a kisbéri állami ménes-birtokhoz tartozott. A második világháború után megalakult helyi termelőszövetkezet a rendszerváltás után átalakult, sokan egyéni gazdálkodóként próbálnak megélhetéshez jutni. A munkába járók jelentős része naponta ingázik. A települést 1950-ben csatolták Veszprém megyétől Komárom megyéhez.

A község népessége: 746 fő.

Műemlékek Keréktelekin