
| CSATKA |
° |
Ácsteszér |
° |
Aka |
° |
Ászár |
° |
Bakonybánk |
° |
Bakonysárkány |
° |
Bakonyszombathely |
° |
Bársonyos |
° |
Császár |
° |
Csatka |
° |
|
° |
Ete |
° |
Kerékteleki |
° |
Kisbér |
° |
Réde |
° |
Súr |
° |
Tárkány |
° |
Vérteskethely |
Csatka Komárom-Esztergom megye délnyugati nyúlványában, Veszprém megye szomszédságában, gyönyörű természeti környezetben fekszik. Határában gyógyító erejűnek tartott forrás – a Szentkút – fakad, melynek közelében a csodaszép bükkerdő árnyékába búcsújáró kápolnát építtetett egy zarándok. A szentkúti kegykápolnát, mely 1863 óta búcsújáróhely, minden évben zarándokok ezrei keresik fel. A falut a forrásvölgytől elválasztó magaslatról szép kilátás nyílik a távoli környékre, dombvidékén pedig számos patak fakad melyek a Concóba, Cuhába, vagy a Gaja-patakba torkollanak. Csatka és környéke érintetlen természeti környezete, tiszta levegője kellemes kikapcsolódási lehetőséget kínál a pihenésre vágyóknak. A község népessége: 340 fő. A település nevét először egy 1326-ban kelt királyi oklevél említi. Neve a Csát személynévből keletkezett. Kont nádor 1357 körül kolostort építtetett itt a pálos rendi szerzeteseknek. A kolostornak köszönhetően a település lassan mezővárossá fejlődött. 1543-ban a törökök elpusztították Csatkát és a kolostort. A gazdátlan területet 1630-ban szerezték meg a pápai pálosok, akik 1724-ben katolikus jobbágyokat telepítettek le területén. II. József idején kamarai kezelésbe került. Az 1784-87-es népszámlálás idején 529 fő élt itt, akik a környező erdők fáinak hasznosításából éltek. A múlt század közepén a falu Lichtenstein Alajos herceg birtoka volt. A 20. század második felében a népességszám csökkenésnek indult, főként az évtizedek óta tartó elvándorlás miatt. A település távol esik a fő közlekedési útvonalaktól, zártsága napjainkig megmaradt. Az1990-es években Csatkán a mezőgazdasági termelés mellett több egyéni vállalkozás is beindult. A települést 1950-ben csatolták Veszprém megyétől Komárom megyéhez.
|