Bakonysárkány Fejér megyével érintkezve, Komárom-Esztergom megye déli határán, a Bakony és a Vértes-hegység, valamint a Móri-árok lankáin terül el csodálatos erdőségekkel körülvéve. A falu kialakításának jellegzetessége, hogy az udvarokat keresztben egymással érintkező pajtákkal zárták le, s az így kialakított pajtasor erődszerűen vette körül a települést. Bakonysárkányról kiindulva könnyen megközelíthető Csesznek, Csókakő, Pannonhalma, valamint a környék kedvelt kirándulóhelye, a Kopasz-hegy is.

A község népessége: 1003 fő.

A település, melynek elnevezése a török eredetű sárkány szóra vezethető vissza, elsőként III. Béla 1193-ban keltezett oklevelében nyert említést. Többszöri tulajdonosváltás után, 1387-től a csókakői várbirtok részévé vált. 1543-ban török kézre került a falu, lakói elmenekültek, s újbóli betelepítése csak 1747-ben kezdődött meg. 1818-ban már német településként tartották számon Bakonysárkányt, lakói ekkor főként erdőirtásból, szántóföldi növénytermesztésből és állattartásból éltek. Az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményei súlyosan érintették a települést, melynek az 1860-ban átadott Újszőny-Székesfehérvár vasútvonal megépítése átmeneti gazdasági fellendülést hozott. A századvég természeti csapásai, a megélhetési nehézségek miatt az 1910-es évekre nagyszámú lakos vándorolt el a faluból. A második világháború után a lakosság összetétele jelentősen megváltozott, a kitelepített német családok helyére mintegy száz új család költözött. Bakonysárkányon napjainkban is a mezőgazdaság a legnagyobb foglalkozató ágazat, azonban a munkaképes korúak jelentős része más településeken keresi meg a kenyérre valót. A települést 1950-ben csatolták Fejér megyétől Komárom megyéhez.

Kossuth L. utca 75.