Komárom-Esztergom megye délnyugati sarkában, a Kisalföld és a Bakony találkozásánál változatos természeti környezetben fekszik, a cuhai Bakony-ér mentén. A község külterületén elhelyezkedő Feketevíz pusztai-tavak természetvédelmi területe, érintetlen erdeivel, értékes vad- és madárállományával, igazi kikapcsolódási lehetőséget kínál a kirándulóknak.

A község népessége: 1530 fő.

Bakonyszombathely területén őskori kőeszközöket találtak, késő avar-kori sírokat tártak fel.
Az Árpád-korban már vásáros hely volt. Első okleveles említése 1358-ból származik, elnevezése a szombatonkénti hetivásárra utal. 1392-ben Garai Miklós, majd a Szécsi és a Szapolyai család birtoka volt. 1529-ben a törökök elpusztították. Az elnéptelenedett falu 1636-ban került az Esterházy család tulajdonába.
A 17. század végén evangélikus és katolikus magyarok, majd a 18. század végén stájerországi németek költöztek területére.1792-ben a település nagy része tűzvész áldozata lett.

A lakosság megélhetését a 19. század második felétől a 20. század közepéig a növény- és állattenyésztés, valamint a környező bányák biztosították.

Bakonyszombathelyen már a századelőn volt vasútállomás és távírda, mely az interurbán telefonhálózatba 1922-ben kapcsolódott be. 1944 márciusától súlyos harcok színhelye volt, ekkor égett le a kastély, a téglaégető, a pincegazdaság és több mint száz lakóház.

1949-ben a volt Esterházy uradalmat Állami Gazdasággá szervezték, melyet 1990-ben privatizáltak és újjáalakítottak.

Lakóinak a mezőgazdaság mellett, szolgáltató-, társas és egyéni vállalkozások adnak munkát.
A települést 1950-ben csatolták Veszprém megyétől Komárom megyéhez.

Evangélikus templom